Az ügy másik fontos része, hogy 2023-tól a jogalkotó különválasztotta a szociális vetítési alapot a nyugdíjminimumtól, ugyanakkor mindkét összeg jelenleg továbbra is 28 500 forint. Ez azt jelenti, hogy bár a rendszer papíron változott, a mindennapi hatás sok területen továbbra is ugyanahhoz a régi, elavult összeghez kötődik.
A Tisza-kormány most ezt a helyzetet is felülvizsgálná. Ez azért lehet lényeges, mert a szociális ellátásoknál sokszor nem az a kérdés, hogy valakinek pontosan mennyi a nyugdíja, hanem az, hogy egy adott támogatásnál milyen jövedelmi határ alapján minősítik jogosultnak vagy nem jogosultnak.
A legkevesebből élők lehetnek a változás legnagyobb nyertesei
A felülvizsgálat legnagyobb nyertesei azok lehetnek, akik ma a legkisebb mozgástérrel élnek. Idős emberek, alacsony nyugdíjból élők, egyedülállók, betegséggel küzdők, kis jövedelmű családok és azok, akik a jelenlegi szabályok miatt éppen kiesnek egy-egy támogatásból.
Náluk már néhány ezer forintos különbség is számít. Egy igazságosabb jogosultsági küszöb akár azt is jelentheti, hogy hozzáférnek olyan segítséghez, amelytől eddig elestek. Ez nem látványos politikai gesztus, hanem nagyon is hétköznapi ügy: gyógyszert kiváltani, számlát befizetni, ételt venni, télen fűteni, hónap végéig kihúzni.
A nyugdíjminimum emelése vagy a hozzá kapcsolódó szabályok korszerűsítése ezért nemcsak költségvetési tétel, hanem emberi méltósági kérdés is. Egy állam működéséről sokat elmond, hogyan bánik azokkal, akiknek a legkevesebb tartalékuk van.
A mostani bejelentés azért is erős üzenet, mert a 28 500 forintos összeg 2008 óta érintetlen maradt. Ez azt jelenti, hogy egymást követő kormányzati ciklusokon át nem történt érdemi korrekció, miközben mindenki pontosan tudta, hogy ez a szám már régen nem tükrözi a valós megélhetési viszonyokat.
A Tisza-kormány most azt jelzi, hogy nem akarja tovább örökölt technikai számként kezelni ezt a kérdést. A minisztérium nemcsak azt ismeri el, hogy probléma van, hanem azt is, hogy a szabályozást a mai gazdasági környezethez kell igazítani.
Ez különösen fontos azok után, hogy az elmúlt években sokan érezték úgy: a támogatási rendszer gyakran nem ott segít, ahol a legnagyobb a baj, hanem ott, ahol valaki még éppen belefér egy elavult táblázatba. A rászorultság azonban nem lehet pusztán régi számok és merev határok kérdése.
Ha ezek a határok hosszú éveken át nem követték az élet drágulását, akkor sok olyan ember eshetett ki a támogatási rendszerből, akinek valójában szüksége lett volna segítségre. Éppen ezért a mostani felülvizsgálat sokak számára nem elméleti vita, hanem nagyon is személyes ügy.
Méltányosabb szabályozás jöhet, de a részleteken múlik minden
Barna-Szabó Tímea szerint a kormány célja olyan szociális szabályozás kialakítása, amely méltányosabb, jobban igazodik a gazdasági környezethez, ösztönzi a munkavállalást, és segíti megelőzni a társadalmi lecsúszást.
Ez a megközelítés azért fontos, mert a szociális rendszernek nemcsak akkor kell beavatkoznia, amikor valaki már teljesen bajba került. A jó támogatási rendszer megelőz, megtart és időben segít. Nem bünteti azt, aki dolgozni próbál, nem hagyja magára azt, aki idős vagy beteg, és nem zárja ki automatikusan azt, akinek papíron van valamennyi jövedelme, de a valós terhei mellett mégis nehéz helyzetben él.
A mostani felülvizsgálat tehát jóval több lehet egyszerű nyugdíjminimum-emelésnél. Ha komolyan végigviszik, akkor a szociális jogosultságok egész logikáját korszerűsítheti. Ez pedig különösen azoknak jelenthet segítséget, akik eddig a rendszer szélén álltak: túl kevésből éltek ahhoz, hogy biztonságban legyenek, de a régi szabályok szerint mégsem számítottak elég rászorulónak.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
