Néhány nappal később észrevette Waltert – egy idős szomszédot, egyedül a verandáján, egy burjánzó kert előtt. Gyermekeivel átment a kocsifelhajtón. Ugyanaz a mozdulat, ugyanaz a késztetés. És a varázslat újra elkezdődött.
Amikor a lánya, Fanny megkérdezte tőle, miért tartja azt a régi kulcsot a kulcstartóján, a kezébe adta, és elmagyarázta, hogy ez mindazoké, akik észreveszik, ha valaki vendégre vár.
Fanny elmosolyodott, és megkérdezte, hogy ő is folytathatná-e később ezt a hagyományt.
A válasz természetesen igen volt.
A legszebb örökségek néha csupán tíz lépésből és egy őszinte mosolyból állnak.
